Üzlettársam, Ricardo Audiját vezetem. Egyik pillanatról a másikra egy automata műanyagredőny húzódik fel a szélvédőn, és nyomban azután az összes ablakon. Semmit nem látok, összeszorult gyomorral próbálom a kocsit tartani az úton. Érzem, tudom, nem sokáig bírom anélkül, hogy ne törjem össze magam. A kormány is felmondja a szolgálatot, jobbra tudok kormányozni, balra a kormány nem engedelmeskedik. Mintha le lenne blokkolva. Láthatatlan akadályokon áthajtva recseg-ropog a tengely, majd egyszer csak a kocsi megáll és a hirtelen csendtől felriadok. Feleségem békésen alszik mellettem az ágyban, én sokáig nem tudok visszaaludni. Soha nem foglalkoztam álomfejtéssel, de úgy érzem álmomnak köze volt a választások éjszakájához, ugyanis egész este a brazil elnökválasztások eredményhirdetését néztem a tv-ben, amit Dilma Roussef, a baloldali Munkáspárt jelöltje, Lula jelenlegi elnök pártfogoltja nyert meg jelentős előnnyel. Dilma pályafutását terroristaként kezdte, különböző robbantásos merényletekben vett részt a hetvenes években. Soha nem töltött be választott pozíciót, mindig is bürokrata funkcionárius volt. Valamivel helyesebben beszél portugálul, mint Lula, amikor megválasztották, de ez persze nem mérce, mert Lulának portugál nyelvórákat kellett vennie, annyira nem dominálta anyanyelvét. Nehéz ezt így utólag megítélni, de Dilma valószínűleg soha nem került volna hatalomra, ha nem a 88%-os népszerűségi index-szel rendelkező, nyolc évig regnáló leköszönő elnök támogatta volna teljes mellbedobással. Tegnap este a brazil nép döntött, és a harmadik négyéves ciklusra is bizalmat szavazott a Munkáspártnak. Ebben persze szintén szerepett játszott az ellenzék megosztottsága, a másodszorra próbálkozó - tanulmányait és kormányzati tapasztalatát tekintve Dilmát magasan felülmúló - jobboldali José Serra személyes hiúsága, illetve - bármennyire furcsa is - a napsütés: a felsőközéposztálybeli, nagyrészt jobboldali szavazók a mindenszenteki négynapos hétvégét a tengerparton töltötték, ahelyett, hogy lakhelyükön szavazni mentek volna. Nem tagadom, Brazíliában élő magyar üzletemberként Serrának szurkoltam.
Dilma okozhat pozitív meglepetést, valószínűleg Lulával a háttérben nem követ majd el szarvashibákat, de bármilyen merőben új kihívással kerül szembe, azzal megküzdenie - képességeit és jellemét tekintve - nem lesz könnyű. És persze meg kell próbálnia féken tartani a korrupcióra felettébb hajlamos párt- és állam-apparátust.
Az utóbbi nyolc év tapasztalata mindenesetre azt mutatja, hogy bármennyire gyenge, inkompetens, korrupciós botrányoktól hangos - gyakorlatilag Lula összes miniszterének le kellett mondania korrupciós vádak miatt - és populista is volt az elmúlt nyolc év kormányzása, a brazil gazdaságot ez sem tudta feltartóztatni. Mintha az a politikától függetlenül, feltartóztathatatlanul menne előre.
Dilma meg fogja tartani Henrique Meirelles-t, a Brazil Nemzeti Bank Elnökét - aki a Bank Boston Elnök-Vezérigazgatója volt az Egyesült Államokban 2002-ig -, Guido Manteigát a gazdasági minisztert, és még jó pár jelenlegi minisztert, ezzel biztosítva a folytonosságot. 2002. októberében, amikor Lula hatalomra került, egy barátom, a Goldman Sachs befektetési bank akkori elnökhelyettese azt jósolta, hogy amikorra Lula januárban átveszi a hatalmat, a gazdaság összeomlik. Ez nem történt meg, remélem, ezúttal se fog.
Brazíliát nehéz megállítani: újabb olajmezőket találtak a sao paulo-i partvidéken, és a Petrobrás (a brazil állami olajvállalat) angolai fúrásainál. A GDP 7%-os növekedést mutat idén, és - kétségtelenül a Lula-éra érdemeként - a szegényrétegek felzárkózása töretlen. Több, mint százmillió mobiltelefon van a kétszázmilliós országban; csak Sao Paulo városban több, mint hatmillió autó van bejegyezve. Az ingatlanárak egy év alatt 25-30 százalékkal növekedtek. Sao Pauloban üzemel New York után a legtöbb civil helikopter, itt van a világon a legtöbb Montblanc és Louis Vuitton bolt, és még sorolhatnám.
2014 Foci Világbajnokság, 2016 Rio-i Nyári Olimpiai Játékok. Egy ilyen kiinduló helyzetből, ilyen perspektívával rendelkező ország kormányzását még Dilmának se lenne könnyű elrontania. Remélem ez nem csak álom...